V. László
(1853)
- Nagykőrösi korszakban született.
- Témáját tekintve történelmi és lélektani.
- Szerkezete polifonikus (párhuzamos) --> több szólam.
- Történelmi háttér: - V. László magyar király, nagybátyját Cillei Ulrikot nevezi ki kormányzóvá. Ezt nem nézték jó szemmel a Hunyadiak, ugyanis Cillei utálta őket. Mikor megtudják, hogy Ulrik végezni akar velük, megölik.
- V. László megesküdött, hogy nem áll bosszút a fivéreken, de ennek ellenére Budára csalogatja őket.
- Lászlót lefejezi, Mátyást pedig börtönbe záratja.
- A nép zúgolódni kezd, így az uralkodó elmenekül Mátyással együtt.
- Csehországba megmérgezik, és kiszabadítják Mátyást, majd királlyá koronázzák.
- Szerkezete: (három szálat különítünk el)
1, A királynak rémálmai vannak és hangokat hall (kezd megőrülni).
2, A foglyok egy kis csapata, Kanizsai és Rozgonyi megszöknek a börtönből.
3, A természet vihara.
- A ballada jellemzői: - Rendkívül tömör, sűrített, kihagyásos --> balladai homály jellemzi.
- Romantikus motívumok uralkodnak --> viharos éjszaka, nyomasztó félelmetes hangulat (mindez párhuzamban áll a király lélekállapotával).
- A természeti képek szinkronban állnak a cselekménnyel.
- Hunyadi László megölése miatt bűntudat gyötri, tart a bosszútól.
- Szerkezete bonyolult a több szál miatt.
- A páratlan versszakok a Mátyáshoz kapcsolódó monologikus elbeszélések, a páros strófák a király és a szolgálójának párbeszéde, ebben segít az idézőjel is.
- Az utolsó strófa lezárja mindkét szálat --> a királyt megmérgezik, Mátyást kiszabadítják.
- A bűn és bűnhődés motívuma jelenik meg ismét, V. László a bűnös (lefejeztetés), ezért bűnhődnie kell (mérgezés?).
- A ballada üzenete az író saját kora számára --> egy zsarnok uralkodónak bűnhődnie kell, illetve a pozitív reménybe vetett hit megfogalmazása Mátyás sorsán keresztül.
V. László
Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas Csikorog élesen.
"Ki az? mi az? vagy úgy -"
"Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll, Az veri ablakod."
A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt Budának tornyiról.
"Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?"
"A nép, uram király,
Csendes, mint a halál, Csupán a menny dörög."
Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab - Ereszkedik alá.
"Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -"
"Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él S a gyermek, az fogoly."
Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét... Kanizsa, Rozgonyi.
"Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!"
"Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab - Nincsen, uram, sehol."
A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot Rengetnek a Dunán.
"El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb."
"Miért e félelem?
Hallgat minden elem Ég s föld határa közt."
Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél Kanizsa, Rozgonyi.
"Messze még a határ?
Minden perc egy halál!"
"Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly."
Az alvó felvirad,
A bujdosó riad;
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről.
"Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!"
"Itt a kehely, igyál,
Uram, László király, Enyhít... mikép a sír!"
Állj meg, bosszú, megállj:
Cseh földön ül a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad, De visszajő a rab...!