Tudod, hogy nincs bocsánat

(1937)

- Már a cím nyilvánvalóvá teszi, hogy a költemény önmegszólító vers (amellett természetesen létősszegző is). 

- Kettőzött énnel találkozunk a műben, és a beszélő én feljebb álló, mint az akit megszólít.

- A vers középpontjában álló konfliktus helyzet: a költő bűnként éli meg a személyiség megvalósításának elmulasztását, amire nincs bocsánat szerinte. 

- Mindezért ezért magát teszi felelőssé, de azért a társadalom felelősége is megjelenik. 

- Úgy érzi nincs bűnbocsánat és úgy érzi, hogy az idő sem teszi könnyebbé az elviselést.

- A vers katalógusszerűen számba veszi a megszólított én hibáit, majd az utolsó versszakban számot vet a jövő lehetséges útjaival. 

- A két értékben szembesített jövőkép közül az egyik az önkéntes, férfias halál. 

- A másik a további élet, amely azonban - keresve a "hű szerelmet" - kiszolgáltatott, lemond az elvekről és önnön emberi méltóságokról, vagyis számára vállalhatatlan. 

Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.