Találkozás egy fiatalemberrel
1. Kivel találkozik az elbeszélő?
Fiatalkori (17-18 éves) önmagával. Az elbeszélő 26 éves ekkor. Egy ilyen találkozás természetesen a valóságban nem lehetséges, tehát a fantasztikum is megjelenik a műben, mindazok ellenére, hogy az E/1-es elbeszélő önjellemzése során azért rájöhetünk, hogy magáról az íróról van szó, ő az, aki találkozik a novella fikciója szerint az ifjúkori alakjával.
2. A két alak jellemzése:
Külső jellemzés:Fiatalabb: az ő bemutatása az elbeszélőn, azaz az idősebb önmagán keresztül történik. Érdekes, hogy fontosnak tartja megjegyezni a külsőségeket: kissé kopottas a ruhája (nem is vállalja a felesége előtt), szánalmasnak nevezi, soványnak tartja.
A felnőtt: hangsúlyozza már a felütésben a polgári jólétet: feleségével (van tehát neki) esti sétát tesz az elegáns Andrássy úton és közben szivarozik.
Magatartás:A fiatalabb: nyugodt, higgadt
A felnőtt: "zavart nyugtalanság" tölti el, ennek fizikai tünetei is vannak: éles nyilallás, heves szívdobogás stb.
Tehát a jellemzések alapján elmondhatjuk, hogy ellentétes a két alak ábrázolása.
Nyelvi különbségek:
A fiatalabb: nagyon szűkszavú, tőmondatokban beszél egészen addig, amíg "ítéletet" nem mond a felnőtt felett.
Az idősebb: sokkal bőbeszédűbb, de szavainak nagy része csak magyarázkodás, hebegés-habogás. Kezdetben még ugyan fölényben érzi magát a fiatallal szemben, de hamar kiderül, hogy nem sok mindent tud felmutatni a múltbeli tervekből, célokból. Jobb híján az életkorával próbál meg föléje kerekedni.
Sok a kihagyás, a szaggatottság is a beszédében, ennek nyelvi kifejezőeszközét a három pontot gyakran láthatjuk a megszólalásaikor.
3, Hogyan változik meg az elbeszélő magatartása a fiatalabbal történő találkozás során?
Nem azzal érvel, hogy lehetetlen tervei, céljai voltak, hanem más kifogásokkal él: "Nem voltam ott", "Nem volt időm" stb.
Az írói hivatásról is beszélnek (ez még inkább megerősíti, hogy az elbeszélő Karinthy). A fiatal most először szól elismerően az elkészült munkáról ("láttam…elég jó").
Az utolsó próbálkozás, amit a felnőtt fel tud mutatni a fiatalnak, az a felesége. Kiderül azonban, hogy ezt is önámításnak tartja a 18 éves (ugyanis nem ő hódította meg a nőt, ez nem az ő érdeme).
4, Hogyan értékeled: az elbeszélő mennyire érezheti sikeresnek, elégedettnek az életét?
A novella a nagy szembesítésről szól. Az ifjúkori romantikus álmok állnak szemben a realista felnőtt kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötő életével.
Mik voltak ezek a fiatalkori tervek? Repülőgép felfedezése, Északi-sark meghódítása, független Magyarország létrehozása.
Mi lett belőlük? "szonettecske", munka, népszerűség, megnősülés.
Vagyis a nagy tervekből, álmokból nem lett semmi. A vágy és a valóság konfliktusa feloldhatatlan.
Logikus lenne tehát a következtetés, hogy sikertelennek minősítsük a felnőtt életét. Vajon tényleg így van ez?
A választ mindenkinek magának kell megalkotnia.
Lehet, hogy a kamaszkori álmok mind megvalósulatlanok, de helyettük lettek újabbak, amiket viszont sikerült valóra váltani.
A zárlat némiképp enyhíti a szembesítés eredményét: a novellát, a művet, ami megszületik a találkozásból.
A műben ábrázolt konfliktus tehát egy belső vita, egy lelkiismeret-furdalás kivetítése a két szereplőre.