Nem emel föl
(1937)
Istenes versek a magyar lírában:
- Balassi Bálint: Adj már csendességet...
- Ady Endre: A Sion-hegy alatt, Az Úr érkezése
- Babits Mihály: Jobb és bal
- Tóth Árpád: Isten oltó-kése
- József Attila: Nem emel föl
- Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
József Attila Istenes költészete:
- Egész pályáján jellemző téma.
- Változatos hangvétel: remény, hála, harag, vita.
- Gyakori jellemzők: a lírai ÉN a gyermek nézőpontjában jelenik meg, Isten személyében pedig a gondoskodó apát keresi.
- (Hasonló pozíciót vesz fel, mint a kései szerelmes és Mama-versekben: ott is általában a gyermek jelenik meg, aki törődésre vágyik).
Nem emel föl:
- Zsoltáros hang, kérő imádság és panasz jelenik meg.
- 1. versszak: Reményvesztettség --> a "kegyetlen (sorsú) árva" az apai gondoskodásért könyörög ("fogadj fiadnak, Istenem").
- 2. versszak: segítségkérés a kívülről érkező ellentétes érzésekkel kapcsolatban: "valljalak", "tagadjalak".
- 3. versszak: lelke, szíve gyermeki természetű, ezért kérhet segítséget ("ne viszonozd a tagadásom").
- 4. versszak: Eddig egyedül birkózott meg az élete kínjaival, most viszont már kevés ahhoz, hogy mindezt egyedül elviselje.
- 5. versszak: Előtör a szeretetvágy, azt kéri Istentől, hogy hasson a szeretteire, legyenek jobbak hozzá, hiszen szüksége van rájuk.
- Mondjon Isten ítéletet felette ("Vizsgáld meg az én ügyemet"): bűnös vagy sem.
- A vers zárásában az önfeláldozás gondolata is megjelenik.
Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.