Lélektől lélekig
Alaphelyzet: - Nagyon hasonlít Kosztolányi Dezső: Hajnali részegségéhez
- Éjjel ablak mellett áll a lírai ÉN
- Meditatív állapot --> létkérdések foglalkoztatják
- Az égen látottakra (csillagok magánya) fókuszál
Téma: - Magány, elszigeteltség, idegenség érzés
- A csillagok és az emberi lelkek párhuzamba állítása
- Lehetőségek a magány feloldására: barátság és szerelem
- Központi kép: csillag metafora --> csillag = emberi szem
--> csillag fénye = lélek
--> közöttük a " roppant jeges űr "
--> minden ember egy külön magány
Szerkezet: - Felvezetés (1-6 versszak): a csillagok tudományos és költői jellemzése
- Zárlat (7-8 versszak): az emberi viszonyokra való rávetítés
--> kozmikus magány
- A két egység határán teszi fel a kérdéseket a költő (6-7 versszak)
Stílus: - Nem annyira képgazdag
- Inkább filozofikus
- Tudományos jellegű szavak
- Erőteljes elégikus hangnem
Műfaj: Elégia (fájdalmas lemondó hangvétel)