Holt vidék

(1932)

- Az éj-versek előképének tartják.

- Nem a város, hanem a tanya világának leírása. 

- Sokféle hatás ötvözője: Petőfi (Puszta télen), Ady (A magyar Ugaron), Juhász Gyula (Tiszai csönd)

- Látszólag hagyományos tájvers --> A leírt valóságelemek azonban mély gondolati tartalmat hordoznak. 

- Amilyen vigasztalan a táj, annyira reménytelen az emberi lét ("ezeken nem segít ima").

- Mozdulatlan tájat ír le (jellegzetes szókincs --> fagy, tél, csend, homály).

- Előbb a körülötte lévő tájat írja le, majd halad befelé a tanyáig, az emberi világig.

- Stílusa: szóképekben gazdag (pl.: 1. versszak --> szinesztézia (sűrű csönd), metafora, megszemélyesítés ("Dunnába bútt fönn a magas"), paradoxon (csönd ropog). 

- Fontos a hangszimbolika is a hangutánzó szavak alkalmazásával --> csattogó, kotyog.

- Személytelen leírást olvashatunk, de az utolsó strófában társadalmi probléma felvetés is található. 

- A szegények helyzete kilátástalan, minden az uraságé. 

- A költő nem lázad, nem buzdít, ugyanakkor végig érezhető a feszültség. 

Holt vidék

Füstöl a víz, lóg a káka
kókkadón a pusztaságba.
Dunnába bútt fönn a magas.
Sűrű csönd ropog a havas
mezőben.

Kövér homály, zsíros, csendes;
lapos lapály, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hallhatón
kotyog még a kásás tavon
magában.

Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
pihenni.

És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztoknak valók
járkálni.

Tanya, - körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet;
eljátszik.

Az ól ajtaja kitárva.
Lóg, nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
csövestül!

Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
sötétben.

Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
iszapba.