Fekete-piros dal
(1848)
Petőfi forradalmi versei:
- Az 1848-49-ben született versei tekinthetőek forradalmi verseknek. Petőfi 1848 januárjától a forradalom lázában égett. Nem kívülálló volt, hanem aktív résztvevője az eseményeknek. 1848 március 13-án megírja a Nemzeti dalt, ami a két nappal később, a kirobbanó pesti forradalom himnuszává vált (aznap több helyen is elszavalta a nemzeti dalt).
- Nemzeti dal: A címében megemlített műfaj megjelölés, itt buzdítást jelent. A versben beszélő párbeszédet folytatott a tömeggel. A refrén a tömeg válaszát tartalmazza T/1-ben Szónoki beszédnek tekinthető, hatásos. A versformát tekintve rövid verssorok, amelyek alkalmassá teszik az együtt szavalásra.
Fekete-piros dal:
- 1848 májusában keletkezett a forradalom és az áprilisi törvények elfogadása után.
- A címben műfajmegjelölés található és 2 színt is megnevez, melyek szimbolikusan jelennek meg --> a gyászt, a halált és a vért jelképezik.
- A vers hangulatvétele kétségbeesett, reményvesztett, mert a nemzet halálának víziója jelenik meg benne.
- Refrénes az utolsó két sora, ez arra szólítja fel a népet, hogy cseréljék le a trikolort fekete-piros zászlóra. A nemzet halálát Mohács szimbolizálja a magyar történelemben és ez jelenik meg.
Fekete-piros dal
Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,
Lejárt az ideje!
Más szín illeti most a magyar nemzetet:
Piros és fekete.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,
Erős vihar támad,
Mindenfelől jőnek és megostromolják
A habok hazámat.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Készül az ellenség; és mi készülünk-e?
Mit csinál a kormány?
Ahelytt, hogy őrködnék, mélyen, mélyen alszik
Fönn a haza tornyán.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Fönn a kormány alszik, mi pedig itt alant
Vígadunk, dőzsölünk,
Mintha mind a három isten nem gondolna
Mással, csak mivelünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!
Akkor is így tettünk,
Terített asztalnál telt poharak körül
Bút és bajt feledtünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Mohács, Mohács!... tarka lepke, gondtalanság
Röpködött előttünk,
Azt űztük, pedig már a török oroszlán
Elbődült mögöttünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Hol lesz az új Mohács? hol megint húszezer
Magyar vitéz vész el,
Mérföldekre nyúló rónát borítva el
Kiomló vérével.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Hol lesz az új Mohács? ahol megint lemegy
Majd a haza napja,
S háromszáz évig vagy talán soha többé
Arcát nem mutatja!
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.