Esti kérdés
(1909)
- Ugyan nincs strófákra tagolva a költemény, de van három szó, ami a verssorok élén állva, három részre tagolja a költeményt, ezek a "midőn, az olyankor és az ott" szavak.
1. rész: - Az este eljövetelének költői leírása, egy piktúra rész.
- Az alap metafora az, hogy az estét egy bársonytakaróval azonosítja.
- Impresszionista leírás, ez a napszak (este) alkalmas a merengésre, elmélkedésre.
2. rész: - Az "olyankor" szóval kezdődik, minden összefüggés nélkül, különböző élethelyzeteket említ a múltjából, hogy hol és hogyan töltötte az estét.
- Az emlékezés kettős hatást vált ki a lírai ÉN -ből, teherként és kincsként tekint rájuk.
3. rész: - Az "ott" névmási határozószóval kezdődik.
- Kérdések halmozásával él, a vers végén is egy kérdés van, ami nyitottá teszi a művet.
- A kérdések lényege, hogy miért történnek a dolgok, ha úgyis elmúlnak.
- Filozófusként csak a kérdéseket teszi fel.
Esti kérdés
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Ríván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?