Utolsó versei

- A munkatáborban született versek tartoznak ide: bennük megjelenik az a kettőség, amely a költő számos versében megfigyelhető: a reménykedés és a kétségbeesés, az idill és a halál ellentét.

- Ide tartozó művek: - Á le recherche...

- Erőltetett menet

- Razglednicák (négy vers)

Erőltetett menet: (1944)

- 1944 szeptemberében született verse.

- A munkatábor foglyai állandóan a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak - ez a lelkiállapot jelenik meg a műben.

- A verssorok közepén egy erőteljes cezúra (sormetszet) található, amely kettétöri a sorokat. Ez a forma tartalmi mondanivalót is tükröz: az el-elbukó, de újra felálló és tovább induló foglyok menetelését is szimbolizálja.

- A költemény egy drámai feszültségű belső vita: a költő két énje kerül egymással szembe. Az egyik még fölkel és újra lépked, azaz reménykedik, a másik már várja a megváltó halált.

- Nyelvtanilag a vers négy mondatból áll.

- Az első egy lemondást tartalmaz: "bolond", aki abban a hamis illúzióban ringatja magát, hogy még hazatérhet, mert van hová és van kihez.

- A második mondat a teljes reménytelenséget mutatja: nincs hová hazatérni, nincs már meg az otthon.

- A harmadik mondattól kezdődik egy irreális reménykedés, átvált E/1-be, de megjelenik a otthon idillje impresszionista képsorban. A harmadik mondat nyelvtanilag nem zárul le, nincs befejezés.

- Az utolsó egységet a záró két sor alkotja: felkiáltás szerű kérdés, reménykedéssel zárul a vers, hogy talán túl lehet élni mindent.

Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Utolsó versei

Haladó beállítások