Emlékezés egy nyár-éjszakára
(1917)
Ady háborús költészete:
- 1914-1918
- 10 millió ember meghal, rengeteg hadiözvegy, hadiárva
- Ady költészetében 4 év hallgatás következik, csak 1918-ban jelenik meg (utolsó) kötete --> A halottak élén (ebben találhatóak a háborúellenes versek) --> első ciklusa az Ember az embertelenségben című mű.
- Ady nemzeti tragédiaként éli meg a háborút, betegége is súlyosodik, de Csinszka odaadóan ápolja.
- Változik a világképe --> a múlt lesz értékké (új ars poetica --> a Holnap hőse helyett a Tegnap tanúja kíván lenni, Gőg helyett pedig az együttérzés jelenik meg).
- Stílusa is megváltozik, erőteljes képekkel mutatja be a háború romló hatását (expresszionista), illetve tudatosan használ régies kifejezéseket (archaizál).
- A háborúról szóló versek összekapcsolódnak a magyarságversekkel.
- Bár Adyt a háború világméretűvé válása is rettentette, e versekben mindig megszólalnak a magyarságot féltő, aggódó sorsok is. Eltűnik a nemzetostorozó hang.
- Ehhez a témakörhöz kapcsolódó versei: - Emlékezés egy nyár-éjszakára
- Mag hó alatt
- Az eltévedt lovas
- Ember az embertelenségben
- Krónikás- ének (1918-ból)
Emlékezés egy nyár-éjszakára:
- Keletkezési körülmények: - 1917 februárja
- Ady már igen súlyos beteg
- Csinszka odaadással ápolja
- Vershelyzet: - A háború kitörésének éjszakája (1914. július 28.)
- Két és fél év távlatából emlékezik vissza (már a címben is megjelenik)
- Egyszerre múlt, jelen, jövő: " S, íme, mindmostanig itt élek / Akként, amaz éjszaka kivé tett / S Isten-várón emlékezem "
- Víziója: - Apokaliptikus képek (a Bibliát, a Jelenések könyvét idézi)
- "dühödt angyal"
- Kigyulladt ménes, lábát tört ló, elveszett kutya, élő holtak
- Az expresszionizmus megjelenése --> érzéki élmény megragadására törekvés
- Nyelvi jellemzők: - Kulcsszó: " különös " (12-szer jelenik meg)
- Gondolatritmusok uralják (hasonló szerkezetek egymásmellettisége)
- Szabálytalan ismétlődések
- Műfaja: rapszódia --> zaklatottság, erős képek, szabálytalan sorok, de itt nincs dicső halál, helytállás (félelem, élhetetlen világ van).
- Szerkezet: - A rendezetlenség benyomását kelti, nincsen strófákra tagolva, de a refrén mégis tagolja
- Három "világ" képe jelenik meg:
1, A mindennapok és a hétköznapok világa (méhes, csikó, Burkus, Mári)
2, A valóságosan túlmutató képek ( angyal, lehulló csillag)
3, A lírai ÉN látomásai (törtető senki, iszonyúság, Gondolat)
- Közös a világirodalomban: értékpusztítás, az ösztönök felülkerekedése
- Mondanivaló: - A világ kettéhasadt --> világháború előtti, utáni időszak
- Már semmi nem lehet olyan mint előtte
- A háború végérvénytelen, megváltoztatott mindent (a "volt" létige kulcsszóvá válik)
Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyuság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő,
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.