Egy gondolat bánt engemet...
(1846)
Petőfi forradalmi látomásköltészete:
- A költő 1846-tól a forradalom hevében égett, újra magára talált, új költői programot fogalmazott meg. Egy forradalmat vizionált amit vérözönnek nevez, utalva a bibliára. (Szerinte elengedhetetlen a világ megtisztulásához). Ebben a motívumokban a jók és a gonoszok csapnak össze. Bízik a jó győzelmében, akik mindig vesztettek, most nyertek. Sikerül kivívni a szabadságot mely csupán eszköz a Kánaán eléréséhez (boldogság). Petőfinél a magyar nép szabadságának kivívása egyenlő a világ szabadságával. Ebben az összecsapásban egyértelműen kijelöli a költők helyét, a nép élén kell állni és Mózesként vezetni a népet Kánaán felé --> ez az új ars poetica. Megszületik ezekben az években a közösségi költészet és háttérbe szorul az én líra, ami a pályakezdéskor jellemezte.
- Ide tartozó versek: - Levél Várady Antalhoz című episztolája --> vérözön motívuma
- Az ítélet
- A XIX. század költői
- Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet...:
Műfaja: rapszódia --> nincs versszak, formailag egy tömb, különböző hosszúságú sorok, indulatosabb / csendesebb, ünnepélyesebb, többféle mondott fajta található benne.
Szerkezete: (3 egységre tudjuk bontani)
- Az 1. egységben a különböző halálnemekről szól, utána a "ha majd" sorral.
- A 2. egység egy harc vízióját írja le, ebben az egységben van kiemelve a legfőbb gondolata a versnek, a világszabadság.
- A 3. egység az "ott szedjétek össze" sortól kezdődik, ez a temetésről és az utókor hálájáról szól.
- 2 hasonlattal szemlélteti a vers kezdetén azt a halálnemet, amire nem vágyik.
- Elutasítja a lassú, észrevétlen passzív halált.
- A további sorokban 2 metaforával szemlélteti a számára elfogadható halálát, (fa és kőszírt metafora) ez a halál forma látványos gyors és aktív.
- A 2. egység soraiból az is kiderül, hogy a harctéren akar meghalni (a piros szín uralja ezt az egységet) --> egy hangosabb része a költeménynek, hiszen a csatatéren vagyunk.
- Az egység a lírai ÉN halálának gondolatával zárul, bízik abban, hogy hősi halált halhat.
- A záróra rész a hősi halottak temetéséről szól, ezért sokkal lassabb, csendesebb, ünnepélyesebb, bízik abban, hogy az utókor nem feledkezik meg a hőseiről, az utókor hálájában bízik.
Egy gondolat bánt engemet...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. -
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!