Eclogák

Műfaji jellemzők: 
- Ókori eredetű műfaj (ecloga), (1) Theokritosz, görög költő írt pásztor költeményeket amiket még idilleknek nevezett és később lesz ecloga.
- A pásztori élet szépségéről, az ember és a természet harmóniájáról szól.
- Hexameterben íródtak és párbeszédes formában.
- A műfajt (2) Vergilius (római) tovább élteti, de nála már társadalmi mondanivaló is megjelenik. 
- Eclogae (szelvények) című kötetet adott ki, ezután vált műfaji megnevezéssé az ecloga.
- (3) Radnóti folytatta úgy, hogy az 1930-as években az Officina Kiadó magyar költőket kért fel, hogy fordítsák le Vergilius 10 eclogáját, ebből Radnóti a 9.-et fordította le, a kötet magyar címe --> Pásztori Magyar Vergilius.
- Radnóti párhuzamot ismer fel az akkori világ (ókori polgárháborúk) és a saját kora között.
- Az ő művei a háborúról szólnak ezért úgy hívjuk, hogy "Háborús idillek".
- Valószínűleg ő is 10 eclogát szeretett volna írni, de csak 8 készült el (7 mert hiányzik a 6.)
- A 6. a hiányzó ecloga, a Töredék vagy a Sem emlék, sem varázslat című mű lehet.
- Van eclogája amelyben megtartja a műfaj kötöttségeit, leginkább ez az Első eclogában tartja meg ezeket, ugyanis az hexameteres, párbeszédes formájú és a szereplők pásztor költők.
- Eclogái közül a leghíresebb a Hetedik ecloga, ami 1944-ben Lager Heidenau-ban született.

Hetedik ecloga: 
- A bori lágerben írt első költeménye, ezért ebből a versből kaphatunk leginkább leírást a tábor világáról, a foglyok sorsáról.
- Szerelmes versnek és korrajznak is tekinthető.
- A mű formailag párbeszédszerű monológ, a költő maga mellé képzeli feleségét.
- Tartja az ecloga kötött verselését: hexameter-sorokban íródott. 
- A vers alaphangja alapvetően elégikus, az idill csupán az emlékezésben jelenik meg.
- A munkatáborból az alvó foglyok álmukban "hazarepülnek", s legalább akkor boldogok: ezt állítja szembe a költői éberséggel: maga nem tud aludni (" Nem jön az álom, az enyhetadó").
- A költői éjszakai éberségének vannak hagyományai a magyar költészetben (Kosztolányi: Hajnali részegség, József Attila: Téli éjszaka).
- Ellentétekre épül tehát a mű: álom és valóság; emlékezet és tapasztalat; élet és halál; rabság és szabadság.
- Az emlékezetben és az alkotásban keresi a szabadulást: az íráshoz való ragaszkodás segíti az életben maradást.
- A vers szerkesztőelve a valóság és az álom egybemosása. A valóság a tábor, a szögesdrót látványa, s az álom, melyben az otthon idillje jelenik meg.
- A költő nem biztos abban, hogy vajon hazatérnek-e, mint ahogy abban sem, hogy van-e haza, hiszen a táborba nem jutnak el a hírek.
- A vers címzettje, megszólítottja a kedves, Fanni, a kapcsolattartás többször is megjelenik a műben, de mivel válasz nem érkezhet, kicsit olyan mintha levelet olvasnánk.
- Realisztikus leírása a tábori körülményeknek, ez a valóság, ellenpontként pedig az otthon idillje jelenik meg.
- Egy szerelmi vallomással zárul. 

Hetedik ecloga

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
    oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.    

   Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

Készítette: Majoros Balázs 
DSzC Péchy Mihály Építőipari Technikum 
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el