Csongor és Tünde

(1830-1831)

- Minták, források: Egy XVI. századi széphistória (Gergei Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról egy tündér szűzleányról).

- Népmeseként is ismert volt Árgyélusról és Tündérszép Ilonáról szól.

- A széphistóriát Vörösmarty újabb szereplőkkel bővítette, mely miatt mélyebb filozófiájú lett. --> Új szereplők például a 3 vándor, az Éj asszonya (az ő monológja nagyon pesszimista). 

- Hatott Vörösmarty Mihályra Shakespeare Szentivánéji álom című műve, és Mozart varázsfuvolája.  

- Műfaj: Drámai költemény, kétszintes dráma (dramatizált mese, filozófiai mű).

- A Faust műfaji rokona, tipikus romantikus műfaj, hiszen műnem keveredés jellemzi.

- Hőse Csongor az embert szimbolizálja, kérdései minden embert foglalkoztatnak (az élet értelme, a boldogság forrása, megtalálható -e a földön a boldogság). 

- A művet a kétszintes drámának is nevezik, hiszen a földi és az égi szféra jelenik meg benne (a két világ közt van átjárhatóság).

- Szereplők: 

Csongor: "Nemes úrfi", mesehősként, mesebeli királyfiként jelenik meg, aki a szerelmet                         keresi, idealista. 

Balga: Jobbágy, Csongor segítője, a "földi jót" keresi, realista, földhöz ragadt (beszélő                    név).

Tünde: Nemes kisasszony, mesehős, hattyú alakjában jelenik meg, szerelméért lemond a                 tündér létről. 

Böske/Ilma: Böskeként Csongorék cselédje és Balga felesége, meseszereplőként Tünde                           udvarhölgye.

Mirigy: Csongorék szolgálja, mesehősként gonosz boszorkány, aki a szerelmesek                               egymásra találásának akadályozója. 

Ledér: Beszélő név, könnyelműt, könnyűvérűt jelent, mellékszereplő (prostituált). 

Kurrah, Berreh, Duzzog: Ördög ifjak, az éhség gonosszá teszi őket.

Kalmár, Tudós, Fejedelem: 3 vándor, allegorikus alakok, egy-egy szenvedélyt                                                                        testesítenek meg (pénz, tudás, hatalom), kétszer találkozik                                                        velük Csongor, először a magabiztosak,  majd kiábrándultak).  

Éj asszonya: Elvont alak, örökké él, mindenható, allegorikus alak, akinek filozófiai                                       gondolatai nem viszik előre a cselekményt.

- Idő:  egyetlen kozmikussá növesztett nap, éjféltől éjfélig tart. 

- Tér: Csongorék kertje (csodafa --> az alvilág, a föld, és az ég összekötője), hármas út,                Hajnal palotája, Mirigy háza, Éj birodalma, hármas út, újra a kert (a kert egy valós                helyszín, illetve szimbolikus --> az Édenkert, a mennyei boldogság szimbóluma,                    ahová visszavágyunk, illetve maga a világ). 

- Út toposz: vándorlás = belső út, Csongor boldogságkeresése. 

- Cselekmény: (Pintér Jenő Irodalomtörténete)

"Az első felvonásban Csongor egy virágzó tündérfa alatt találkozik Tündével, boldog órákat tölt vele, de szunnyadásuk idején Mirigy levág egy fürtöt Tünde aranyhajából. Tünde érzi, hogy örökre távoznia kell; meg sem mondhatja kedvesének, hol találkozhatnak; csak szolgálóleánya, Ilma, tesz homályos célzást lakóhelyükre. Közben Mirigyet nagy csapás éri, leányát megeszi a három ördögfiú: Kurrah, Berreh, Duzzog. A második felvonásban Csongor a hármas út vidékén találkozik három elbizakodott vándorral; a kalmár gazdagságával dicsekszik, a fejedelem hatalmára büszke, a tudós tudományában keresi boldogságát; mindhármuktól tudakolja, merre van Tündérország, de választ egyiküktől sem kap. Itt fogadja szolgálatába Ilma férjét, Balgát, itt ismerkedik meg a három civakodó ördögfiúval, itt szerzi meg tőlük örökségüket. A harmadik felvonásban Mirigy ráveszi Kurraht, hogy akadályozza meg Csongor és Tünde találkozását; s házába csalja Ledért, az érzéki leányt, hogy Csongort szerelmével megrontsa. A negyedik felvonásban Kurrah felölti Balga képét, álomporral elaltatja Csongort; most már hiába jön Tünde, szerelmesét nem tudja fölkelteni; de azért Mirigy cselvetése sem sikerül, mert Ledér nem jut Csongor közelébe, a csodakúttal űzött fondorlat is kudarcot vall. Az ötödik felvonásban Csongor viszontlátja régi ismerőseit: a kalmárból koldus lett, a fejedelemből földönfutó, a tudósból eszelős. Csongor is megtört lelkében, csak akkor újhodik meg, mikor megpillantja Tündét: most már elválaszthatatlanul egyesül kedvesével. Balga megkapja Ilmát, az ördögfiúk elhurcolják Mirigyet. Messziről felhangzik a nyugalom és boldogság éneke: «Éjfél van, az éj rideg és szomorú, Gyászosra hanyatlik az égi ború: Jöjj, kedves, örülni az éjbe velem, Ébren maga van csak az egy szerelem»"