Az utolsó vershármas
- Halála előtt nemsokkal született.
- S versek első sorai lettek a címek - az utókor adta ezeket.
- Típusa alapján létösszegzőek, de emellett van közöttük önmegszólító és időszembesítő vers is.
- A szanatórium után, Balatonszárszón születtek.
Karóval jöttél
(1937)
- Létösszegző és önmegszólító
- A felnőtt én szólítja meg a gyermek önmagát, vagyis a reményvesztett a még reménykedőt.
- A vers metaforákkal indul: "Karóval jöttél, nem virággal" --> A két szó között ellentét feszül, a karó egy élettelen, halott tárgy, míg a virág a szeretet, élet, szépség jelképe.
- A gyermekkori tervekből, ígéretekből nem lett semmi, ezért magát egy bolondgombához hasonlítja.
- Felesleges, hasztalan mindenki számára.
- Úgy érzi, hogy be van zárva önmagába, ezt szimbolizálja a hét torony (konstantinápolyi erőd, börtön).
- A mű végén kérdések halmozása következik, a felnőtt kéri számon a gyereket.
- A kérdés az, hogy miért akart lehetetlennek tűnő dolgokat véghez vinni.
- Önmarcangoló, nem hagyta a sebeket begyógyítani, így felnőttkorában nem tud semmit felmutatni, sikertelen a felnőtt élete, erre utal a kés és a kenyér képe --> egyikkel se rendelkezik.
- Az utolsó strófa a jövőről szól, a tél metaforával és az alvásra való gúnyos felszólítással a megszólított én közelgő halálát sejteti.
Karóval jöttél
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.