Az Úr érkezése
(1908)
- Az Illés szekerén című kötetben jelent meg.
- Sokak szerint a magyar irodalom legszebb Istenes verse.
- Ebben a műben nem a lírai ÉN ambivalens Istenkeresése jelenik meg, hanem épp az Istennel való találkozás megnyugtató érzése.
- Kezdetben a vallomásos én jelenik meg --> a külvilágban egyedül maradt ember találkozása Istennel.
- Kettejük kommunikációja nonverbális, nincs számonkérés --> a bibliai tékozló fiú történetét idézi, amikor a fiú hazatalálása után ugyanígy viselkedett az apa.
- A második strófában az érkezés körülményeiről ír.
- Két ellentét fog össze: nem harsonaszóval érkezett Isten, hanem némán, nem nappal, hanem éjszaka.
- Záróversszakban a következményekről ír --> a találkozás alapvetően megváltoztatja, a hiú önszerető ember Isten "látását" tartja fontosnak.
- Gondolatritmusos alakzat jellemző a műre. Ez a szerkezet, valamint a félrímes, rövid terjedelem a zsoltárok stílusát idézi.
- A vers nagyszerűségét épp az egyszerűség adja, különösebb díszítések nélkül mesél el egy személyes élményt, amely örökre megváltoztatta.
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.