A négyökrös szekér
(1845)
- Petőfi verse alkalmi jellegű, egy valóban megtörtént esemény hatására keletkezett.
- A költemény igazi lírai alkotás. Egyetlen eseménye, hogy csillagot választanak maguknak a fiatalok. Egyetlen pillanatot próbál megragadni, a boldogságot próbálja szavakba önteni. Ahogyan a csillagot is azért választják a fiatalok, hogy örökre emlékeztesse őket erre az órára, úgy a vers is az idővel, az elmúlással akar dacolni. S a békés kocsizás hazafelé csakugyan érdemes rá, hogy megörökítsék. Az emberi élet legboldogabb perceit nem feltétlenül a látványos és nagy események jelentik, és nem is a lármás ünnepségek, hanem sokszor épp azok a pillanatok, amikor látszólag semmi különös sem történik velünk. Ilyenkor az ember szeretné megállítani az időt, s ha már ezt nem teheti, mélyen emlékezetébe vési a szép és gondtalan percet.
- A költemény műfaja életkép. Az életkép a mindennapi élet valamely jellemző alakját, helyzetét, eseményét megörökítő lírai műfaj.
- A szekerezés ráérős nyugalmát, az utazás eseménytelenségét a költő azzal is kifejezi, hogy gyakori ismétlésekkel lassítja, néha szórendcserékkel szakítja meg a vers tempóját.
- Amikor a versszakok végén újra és újra megismétlődnek ezek a sorok, mintha az olvasót is lelassítaná, türelemre intené a költő. A versszak végi sorok ismétlődését refrénnek nevezzük. A refrénnek többféle szerepe lehet: fokozhatja a zeneiséget vagy nyomatékosíthatja az ismétlődő gondolatot.
A négyökrös szekér
Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre űltek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.