A lírikus epilógja
(1904)
Cím: A költő zárszava, hiszen a kötet végén található szonett formájú vers (2 db négy soros, 2 db három soros versszak).
- Rímképlet: a b a b --> keresztrím
- Ebben a versben megcáfolja az In Horatium-ban megfogalmazott ars poetica megvalósíthatóságát, mert ugyan a mindenségről szeretne írni, de csak magáról tud.
- Vágy --> "a mindenséget vágyom versbe írni"
- Valóság --> "vak dió" --> hasonlat
"bűvös kőr" --> metafora
omega <--> alfa --> kezdet és vég
A lírikus epilógja
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.